6. Vágyak

A helyzet az, hogy anyagi valóságunk legalapvetőbb szintjén, a kvantumfizika szintjén, vagyis az összes lehetséges változat «kvantumlevesében», az anyagi világunkat alkotó összes részecske úgynevezett antirészecskékkel (ősanyaggal) párban születik meg (bukkan fel a «kvantumlevesből»). És éppen ezek az antirészecskék, amelyek negatív tömeggel rendelkeznek és negatív (előjelű) energiát hordoznak magukban, képezik vágyaink fizikai kifejeződését. Így hát minden részecske párban születik: részecske–antirészecske, vagyis ebben a világban minden csak a neki megfelelő vágyakkal párban létezik. És ebből két megdöbbentő következtetés fakad.

Az első: minden vágy már beteljesült, másként egyszerűen nem is lehet – a kvantumfizika szemszögéből abban a pillanatban, amikor megszületik a vágy (az antianyag), vele párban megszületik az anyag (az energia) is, amely pontosan megfelel ennek a vágynak. Egyszerűen nem létezhetnek egymás nélkül.

A második következtetés, amely az elsőből fakad: minden, ami a Te világodban van, a Te és kizárólag a Te vágyaidnak az eredménye, senki más «nem hibás» ebben. A probléma az, hogy mi, ezt nem tudva (pontosabban az ellenkezőjében Hívve, hogy minden csak nehéz munkával érhető el), mi, nem Hívve ebben az egyszerűségben, amikor valamilyen vágyunk támadt, önfeláldozóan vetettük magunkat a beteljesítésükre – küzdve a

világgal, megerőszakolva a körülményeket, rengeteg energiát pazarolva erre – azt az energiát, amely már megteremtette mindazt, amire vágytunk, de a teljesítményhajhászásunkkal elvettük ezt az energiát a már megteremtettől, felesleges cselekedetekre, küzdelemre pazarolva azt – pénzkeresésre, célkitűzésre, szándékokra, tervek kidolgozására és azok megvalósításának kísérleteire, emberek és erőforrások szervezésére, ellenőrzésre és eredmények elérésére, és így tovább.

Ennek eredményeként elvettük az energiát az anyagban már megvalósult vágyaktól, és azok szó szerint feloldódtak a valóságunkban. Helyettük rengeteg nyüzsgés jelent meg, sok «fontos» – és semmire sem vezető – ügy, de nem volt ott a valódi vágy megtestesülése: az energia hiába veszett kárba. Ez viszont rengeteg ellentmondásos vágyat szült a tudatunkban. Újra és újra, terveket szőve és csalódva a megvalósításukra tett kísérletekben, felhalmoztuk a belső fáradtságot, a neheztelést azokra, «akik akadályoztak minket», a bűntudatot a «saját hibáinkért», amelyekkel megmagyaráztuk, miért nem sikerült ezúttal, a szégyent az alkalmatlanságunkért, a félelmeket, hogy megint nem fog sikerülni, és így tovább, amiből egészen más vágyak születtek, amelyek nem kapcsolódtak lelkünk eredeti, valódi vágyaihoz – a vágy, hogy valamit bizonyítsunk valakinek, a vágy, hogy igazoljuk magunkat, a vágy, hogy megbüntessük Magunkat, a vágy, hogy ne birtokoljunk, nehogy felelősséget kelljen viselnünk érte, a vágy a lustálkodásra és a semmittevésre, megőrizve az energia maradékát, a vágy, hogy elrejtőzzünk mindenki elől, sőt a halálvágy is, hogy «lemossuk a gyalázatot»…

És ezek a tudatalatti (vagyis általunk nem tudatosított) vágyak konfliktusba kerültek minden új kezdeményezésünkkel. Mint az antianyag, ezek is létrehozták a nekik megfelelő anyagot: elindítva életünkben a megfelelő forgatókönyveket – betegségeket, adósságokat, be nem váltott kötelezettségeket, a jó hírnév elvesztését, bírósági és büntetőjogi üldöztetést, erőszakos nyomást, konfliktusokat, leszámolásokat, rengeteg érzelmi fájdalmat, szenvedést és végső soron a halált, és nekünk már nem a vágyak beteljesítéséért, hanem a puszta túlélésért kellett küzdenünk. És bár mi magunk indítottuk el mindezeket a folyamatokat az életünkben, úgy tűnt számunkra, mintha valamiféle barátságtalan és veszélyes világ próbálna elpusztítani minket. És érvényesíteni akartuk a magunkét, megvédeni, bosszút állni, megsemmisíteni az «ellenséget», holott önmagunkon kívül itt soha semmilyen ellenség nem volt.

Ennek eredményeképpen bennünk, a tudatunkban számtalan ellentmondásos vágy formálódott, amelyek, mint hattyú, rák és csuka, különböző irányokba húzták valóságunk «szekerét».

Mit tegyünk? Meg kell tanulnunk eligazodni az összes felhalmozódott belső ellentmondás között, és fokozatosan megtisztítani tudatunkat a viselkedés és a döntéshozatal destruktív mintáitól, a tudatalatti programoktól és az ellentmondásos vágyaktól, amelyek az önmegsemmisítés és az önmagunkkal folytatott küzdelem programjait indítják be. Összhangba kell hoznunk az összes «rákot és csukát» a mi «hattyúinkkal». És meg kell tanulnunk végre meglátni,

hogy minden vágy már beteljesült, és semmilyen erőfeszítést nem igényel a részünkről, a cselekvésre pedig kizárólag a teremtéshez van szükségünk, nem pedig az eredmények hajszolásához, mert az alkotás, az egymással való társ-teremtés vágya lelkünk önálló vágyai, amelyek szintén megteremtenek maguk alatt minden szükséges feltételt ahhoz, hogy teremtőként és alkotóként megnyilvánulhassunk – ezek szintén lelkünk valódi vágyai, és éppen ezek igénylik a megnyilvánulásunkat, a tetteinket, és ezek a vágyak is létrehozzák a megfelelő energiát – az ihlet, a lelkesedés, az alkotó lendület energiáját, valamint a lélek azon impulzusait, hogy egyesüljön a hasonló gondolkodásúakkal, a társ-teremtőkkel.

Ezért, barátom, nem kell aggódnod amiatt, hogy mivel minden vágyad már beteljesült, «egyáltalán semmi dolgod nem marad». Ellenkezőleg, ha elfogadod vágyaidat beteljesültként, megszabadulsz a pénzkeresés, a valóság megerőszakolásának, az ellenőrzésnek, a mások manipulálásának és a teljesítményhajhászásnak a kényszerétől; felszabadulsz – lelked valódi vágyainak megtestesítésére – a Teremtésre, a Szeretetre és a Sokrétű Igazságban való Együttérzésre – valódi elhivatottságodra, amely egyedül tesz minket boldoggá, mert megfelel valódi természetünknek – és akkor képes leszel megtestesíteni Legmagasabb Potenciálodat – mint alkotó ember, mint élő Isten a testben, mint az Egyetlen Isten, az Egyetlen Élet egyedi megnyilvánulása a Te megismételhetetlen emberi formádban, élő példaként testesítve meg az Örök Élet álmát. Hiszen Neked többé

nem lesz miért meghalnod, hiszen a halálvágyat meggyógyítod Magadban, az élet vágya, a Valódi Életé pedig csak megerősödik és megtestesül az Örök Létezés valóságában.

Ez nem valamiféle mese. Ez a valóság. Hiszen minden vágyad már beteljesült. Milyen vágyak teremtették a Te jelenlegi valóságodat? Képes vagy-e felismerni őket?