3. Boldogság, tudat és valóság

F. M. Dosztojevszkij ezt írta: „Az ember csak azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. És mihelyt megtudja, hogy boldog, azonnal, még abban a szent másodpercben boldoggá válik. Ebben van minden. Minden…”. Egyetértünk ezzel az állítással. A mi világképünkben (amelyet a tudomány és a mindennapi gyakorlat egyaránt alátámaszt) minden ember már birtokolja azt, amire Valóban vágyik (bár lehet, hogy nem tud róla), és a világában az történik, amiben Igazán hisz (annyira hisz, hogy kész feltenni rá a legértékesebbet: a pénzt, az életet, a szabadságot).

A legtágabb értelemben – a Te valóságodat, az egész anyagi világodat (az egészségedet, a pénzügyeidet, a kapcsolataidat, mindent, amid van és amid nincs, életed minden körülményét, minden eseményt és kölcsönhatást más emberekkel és a világgal) – egyszóval a Te egész valóságodat teljes egészében a tudatod teremtette meg. És ez nem arról szól, hogy „a gondolat anyagi természetű” és „pozitívan kell gondolkodni”. A gondolat természetesen fontos. De a Te tudatod szerkezete sokkal több, mint puszta gondolatok. Nézzük meg a Te tudatod „épületét” egy kicsit részletesebben, de a részletekben való elmerülés nélkül.

Jelképesen a tudatunk négy „emeletét” különböztethetjük meg: a Hit, a vágyak, az érzések és a gondolatok. Pontosan az határozza meg, hogyan élünk – szó szerint az teremti meg az egész valóságunkat –, amivel ezek az emeletek meg vannak töltve. De leggyakrabban

ezt még csak fel sem fogjuk, úgy tűnik számunkra, hogy minden úgy van, ahogy van, függetlenül a tudatunktól, és mi csupán tanulmányozhatjuk ezt a tőlünk külön létező, összetett világot, alkalmazkodhatunk hozzá, vagy harcolhatunk ellene. De ez koránt sincs így. Pontosabban, ez csupán a hiedelmek egyik lehetséges változata, amely megteremti a neki megfelelő valóságot, és felépíti az ember minden kapcsolatát a világgal. De létezhetnek mások is, és azok egy egészen más valóságot szülnek.

Tulajdonképpen ebben a rövid Életútmutatóban olyan látásmódot szeretnénk adni Neked, amely visszavezet Téged a saját valóságod Teremtőjének pozíciójába – amely eredendően sajátja az embernek, ám mi öntudatlanul lemondunk róla, más meggyőződéseket és hiteket magunkévá téve, áthárítva a felelősséget külső erőkre (más emberekre, a hatalomra, a vezetőkre, a körülményekre, Istenre…), és gyakran épp ellenkezőleg, magunkra vállalva a felelősséget másokért (akik lényegében ugyanilyen teremtők), és pontosan a felelősségnek ez az áthelyezése kényszerít bennünket szenvedésre, és gátol meg abban, hogy meglássuk a boldogságunkat, meglássuk, hogy mindezt mi magunk hozzuk létre az életünkben, kudarcainkért valaki mást okolva, félve a külső veszélyektől és fenyegetésektől (amelyeket szintén mi magunk hozunk létre), sértődve, ingerülten, irigykedve, haragudva... vagy éppen ellenkezőleg, bűntudatot érezve azért, mert nem tudunk boldoggá tenni más embereket.

És pontosan ez kényszerít bennünket arra, hogy mindenféle módon kibúvókat keressünk, hazudjunk – másoknak és Önmagunknak –, miközben megpróbálunk egy kicsivel

több pénzt keresni, egy kicsivel több hatalmat és felsőbbrendűséget szerezni más emberek felett. Mindezek mögött pusztán a felelősség áthárítása áll. És még ha meg is kapjuk mindezt – pénzt, hatalmat, sikert –, nem válunk boldogabbá, mert a félelmek és az irigység elkerülhetetlenül a következő szintre űznek bennünket – a pénz, a hatalom, a „siker” következő szintjére.

Elég megváltoztatnod a hiedelmeidet, gyökeresen átalakítanod a világképedet, Teremtőként magadra vállalnod a felelősséget a saját világodért, és visszaadnod a felelősséget a többi teremtőnek az ő valóságukért, és minden azonnal megváltozik – fel fogod fedezni, hogy már most boldog vagy, mert Te magad teremtesz meg mindent a saját világodban, és nincs senki más, aki felelős lenne ezért. És ezt valamilyen okból teremted meg, valamiért ezt akarod, és hiszel ebben. Pontosan ezért van minden így. Csupán nem voltál tudatában annak, hogyan, mivel és miért hozod ezt létre, és éppen ez a tudattalanság tett Téged boldogtalanná. De van esély mindent helyrehozni – visszavéve a felelősséget a saját életedért és a saját valóságodért, ám nem a szavak és tettek szintjén, olyasféleképpen, hogy „adott szó kötelez” vagy „vállalni kell a felelősséget a tetteinkért”, hanem magának a tudatnak a szintjén: a Te hiteid, meggyőződéseid, tudatalatti vágyaid, érzéseid és gondolataid szintjén.

A Te valóságod a közvetlen és nyilvánvaló kifejeződése annak, amivel a Te tudatod meg van töltve.

Tudni akarod, mivel van tele a tudatod – nézz a valóságod tükrébe. Minden, amit ott látsz – jót és nem túl jót, kellemeset és taszítót, inspirálót és félelmetest –, mindez Te vagy. És ha valami nem tetszik ebben a tükörben, azt egyedül csak Te javíthatod ki. Hogy tetszik ez a fordulat? Készen állsz egy ilyen kalandra? Hiszen ha ezt elfogadod, többé nem lesz lehetőséged másra hárítani a felelősséget. Nagy és aprólékos munka vár Rád Önmagad megismerésében, tudatod mélységeinek feltárásában. De ez a legérdekesebb és legáldásosabb munka is az egész univerzumban, az összes univerzumban. Megismerni Önmagad.

Megismerni Önmagad, nem pedig átformálni. Én tökéletes lényt látok Benned. Tökéletes Isteni lényt, aki nem követ el hibákat, és ezért nincs mit átformálnia magán, hiszen ez a lény csupán tanulja irányítani a testét, a Nagy Testét. A saját valóságának Testét. Tanulja, megismerve Önmagát, a saját erejét, a Teremtő határtalan lehetőségeit.

Amikor látjátok, ahogy egy kisgyermek járni tanul, és általában véve uralni a testét, a kezeit, miközben megpróbál elérni egy megtetszett játékot vagy ízletes ételt, és amikor ez nem sikerül neki, kevesebb tökéletességet láttok benne? Hibáztatjátok őt ezért? Vagy inkább inspirál benneteket az, hogy megélve a tanulási folyamat bizonyos – szükséges – nehézségeit, nem hátrál meg, és újra meg újra kísérletet tesz ennek a készségnek az elsajátítására. Majd pedig elsajátít mind

bonyolultabb és bonyolultabb készségeket. Ha most ezt a szöveget olvasod, úgy tűnik, a maga idejében ez Neked is sikerült.

Olyan tökéletes gyermeknek látunk Téged, Ember, aki a valóságod tudatos teremtésének készségeit sajátítja el, aki nem hátrál meg az esetleges „kudarcok” láttán, hanem újra és újra megpróbál tanulni. És pontosan ebben segítünk Neked mindvégig, egész életed során, és készek vagyunk a továbbiakban is segíteni Neked ebben, türelemmel figyelve a fejlődésedet.

De készen állsz-e Te magad elindulni ezen az úton? Készen? Akkor a Játék elkezdődött. Ne követelj Magadtól mindjárt túl sokat. Egyelőre próbáld meg tudatosítani, miben hiszel most (a valóságod tükrébe nézve), kit szoktál okolni a kudarcokért, kiért veszed a válladra a felelősséget, kinek tartozol, és ki tartozik Neked... A kölcsönös kötelezettségek és tartozások miféle hálója font körül az életutad során? Mit kapsz ettől? Boldoggá tesz ez Téged? Tudd: mindez nem „objektív”, és nem „az egyetlen lehetséges út”. Csupán a Te hiteid és meggyőződéseid kényszerítenek Téged arra, hogy ilyen döntéseket hozz és így cselekedj. Ez nem rossz és nem jó. Te egyszerűen hiszel ebben.