16. Egy most

Próbáld meg elképzelni Isten teljes elképzelhetetlen Nagyságát.

Természetesen ez lehetetlen! Ezért is elképzelhetetlen. (Mosoly.) De meg lehet látni, hogyan és miből áll össze. Nézd.

Egyéni semmiségünk: félelmeink, tehetetlenségünk, gyarlóságunk, betegségeink, lelki szegénységünk tudatos megélésének minden egyes aktusában – az Egyetlen Tudatosság másik pólusán érlelődött ki – a mi saját, kollektív – Isteni Nagyságunk: a Legfelsőbb Erő, a Legfelsőbb Akarat, a Legfelsőbb Értelem (Bölcsesség), a Legfelsőbb Szeretet, a Legfelsőbb Becsület és a Legfelsőbb Dicsőség, valamint a Lélek minden gazdagsága.

Valahányszor bármilyen körülmények között, bármilyen helyzetben, még a legkedvezőtlenebbekben is (különösen a kedvezőtlenekben), azt választottuk, hogy Önmagunkban keressük az Okot, anélkül hogy a felelősséget bárki másra hárítanánk, e keresésünkkel teremtettük meg tudatunk és világunk ezen ok-okozati összefüggéseit, kiérlelve ezáltal a Legfelsőbb Hatalmat – azt a hatalmat, amely az önuralomban és a világ mint saját teremtés birtoklásában fejeződik ki: a Teremtő Hatalmát.

Az Apokalipszisben (János Jelenéseiben) van egy jelenet, amikor az igazak imáikban a már feltámadt és mennybe ment Krisztushoz fordulnak mint Istenhez, és így szólnak: meddig kell még várnunk, míg Te eljössz a Te teljes Erődben? És Isten így felel nekik: legyetek türelemmel, mert be kell teljesednie az Isten Teljességének a 144 ezer igaz számában.

Krisztus Második Eljöveteléről beszélnek. Arról a pillanatról, amikor az Emberiség a szentjei által kiérleli magából az Isteni Erő, az Isteni Nagyság ezen Teljességét.

Ám Isten az időn kívül, az Egyetlen Mostban létezik, és Számára – még ha a jövőben is – ez a pillanat, az Isteni Teljesség pillanata már elérkezett. Ezért beszél hozzánk – már ma, mindig – a Belső Párbeszédben, a Szentírások Élő Igéjével, a szentek Kinyilatkoztatásaival, megtanítva minket uralni magunkat, megtanítva minket szeretni, onnan, a jövőből átadva az Isteni tulajdonságokat és talentumokat, istenekké téve minket.

És most képzeld el, amikor a Teljesség e pillanata elérkezik, és Isten kinyilvánítja Önmagát minden Nagyságában és Erejében, istenek és istennők Egyetlen Kollektív Testében, vajon megáll-e a Teremtésében? Vajon megszűnik-e kiegészülni az Ő Isteni Teljessége?

Természetesen nem! Ám mostantól már nem az esendőségek és szenvedések által fog megteremtődni, hanem a tudatos

kollektív teremtés folyamatában – Szeretettől Szeretetig, Örömtől Örömig, Teljességtől Teljességig. Most Isten, az istenek Családjával körülvéve, Egyetlen Istenné válva, egyesítve Önmagában embert és Istent, lentet és fentet, múltat és jövőt, Férfit és Nőt, Apát és Anyát, a sötétség és fény szembenállását az Isteni Szeretet Szivárványává változtatva – most az Egyetlen Isten az összes istennel, minden Gyermekével-testvérével való társteremtésben új világokat teremt majd, már nem egyénenként, hanem egész civilizációkként érlelve ki az Isteni Tudatosság újabb és újabb minőségeit – megteremtve az Isteni Létezés egyre újabb és újabb Teljességét.

És Isten mindezen új minőségei, az Isteni Szeretet és Megnyilvánulása Teljességének mindezen új és új arculatai továbbra is összeadódnak a Lélek Egyetlen Időtlen Kincstárába az Egyetlen Isteni Mostban. A lineáris időben a folyamat folytatódik. Az Egyetlen Mostban a teljes Isteni Teljesség már beteljesedett és örökké létezik – öröktől fogva és minden időkre – «mind most és mindenkor és mindörökkön-örökké».

Ezért minden korban mindazok az emberek, akik valaha is Istenhez fordultak, Időtlen választ kapnak az Egyetlen Mostból az Egyetlen Istentől az Ő teljes Isteni Nagyságában, de – a számukra érthető nyelven, tudatosságuk akkori érettségének megfelelően.

Isten pedig, az örökké változó és Örökké Változatlan, folytatja Önmagának teremtését, Önmagának teremtését minden egyes pillanatban

az Egyetlen Mostban. Isten számára nincs Rajta uralkodó múlt vagy jövő, amely Őt próféciákkal korlátozná, Ő újrateremti mind a múltat, mind a jövőt a jelenben, az Egyetlen Most minden egyes pillanatában.

„Ahogy kitalálom, úgy volt” – mondja Isten. – „Ahogy választjuk, úgy lesz.” Vagy ahogy a Koránban áll:

„Én adok jeleket, és Én törlöm ki azokat az emlékezetből, újakat adva helyettük.”

Ez olyan, mint a szöveg, amelyet Te éppen most olvasol. Én mindig visszatérhetek a „múltjába”, és kijavíthatom, ha akarom. Te pedig, miután újraolvasod, valami újat fedezel fel benne Önmagad számára. Éppen most pedig – ebben a szent pillanatban – javítom a „jövőjét”.

Így, visszamenőleg változnak és egészülnek ki a „megváltoztathatatlan” Szentírások szövegei: a Bibliáé, a Koráné, a Tóráé. Ezért a Szentírások mindig Élő Igék. Olvasd újra és újra – és újra meg újra újat találsz majd bennük. Nemcsak Te változol, hanem Maga az Ige is Élő bennük.

És természetesen ez nemcsak a szövegekre vonatkozik, hanem magára az események áramlására is. Éppen most tárul fel előtted újra a te kollektív múltad. Kiderül, hogy minden benne, beleértve minden bajt, félelmet, nélkülözést, szenvedést és megpróbáltatást, minden esendőséget – minden tökéletes volt, mert belőlük

teremtődött meg a Te Legmagasabb Potenciálod Ereje és Nagysága, Ember. Bennük érlelődött a Kollektív Krisztus, a Planetáris Logosz, az Emberfia – a Fiú, akit az egész Emberiség hordott ki, hogy egy napon a jövőben megjelenjen, és átadja nekünk az összes felhalmozott Legmagasabb Potenciált ajándékként, ajándékba – Kegyelemből, és nem a mi egyéni érdemeink szerint. Hogy istenekké tegyen minket. És hogy velünk együtt kezdje el teremteni az Új Kollektív, Egyetemes Teljességet – az összes szent teljes Közösségével.

Hát tudd meg, Szeretett Barátom! Istenem, testvérem, nővérem! Szeretett Gyermekem! Ez a jövő már megérkezett. A Szeretetben való Részesülésed pillanatától, attól a pillanattól, hogy istenként-istennőként megszülettél a te egyedi emberi formádban. Mostantól Együtt teremtünk. És bár lehet, hogy Te még nem ismersz Engem, Minket személyesen, de biztosan megismerkedünk. Erre most már ott van a teljes Örökkévalóságunk. A teljes Örökkévalóság a Mi rendelkezésünkre áll. Az Egyetlen Mostság Örökkévalósága.

Addig is – belső párbeszéd. Hangold be a Belső Párbeszédedet Istennel, Krisztussal, az Atya-Anyával, az Egyetlen Lélekkel, az Egyetlen Időtlen és Felekezetektől Független Istennel.

„Ne kérdezzétek Tőlem, hol és mikor jön el az Isten Országa, mert nem jön el az szembetűnő módon, és nem mondják majd: itt van vagy ott van. Úgyhogy ne menjetek és ne keressétek. Mert íme: az Isten Országa tibennetek van... És akik erőlködnek, elragadják Azt” (önmagukban).