1. Kezdet

Szeretett barátom! Üdvözöllek Téged. A feltétel nélküli Szeretet és a Benned, mint Isteni lényben való Hit magaslatairól fordulok Hozzád. Nagyon szeretnék segíteni Neked visszaemlékezni Önmagadra mint Igazira. A Szeretőre, Erősre, Teremtőre, Igazra, aki mentes a félelmektől, a bűntudattól, a sértődékenységtől és a haragtól, és mindazon «rossz szokásoktól», amelyeket jól leír a triád (a három pokol): szenvedni, félni és nem szeretni.

Szeretnék segíteni neked. De nem járhatom be a te utadat helyetted. Ezért áll most előtted az eljövendő út térképének egy rövid vázlata, hogy képes legyél tájékozódni a terepen, de egyelőre ne terheld túl az érzékelésedet részletekkel. Eljön az idő, és már nagyon hamar elérkezik, amikor magad rajzolhatod meg a saját térképedet – utad minden, általad személyesen ismert szakaszával, melyek a te megélt történeteid és kalandjaid sokaságából állnak. Igen, kalandjaidból. Mert most az egész mindenség legfenségesebb és legizgalmasabb Játék-kalandjának küszöbén állsz – miután kezdetben egy barátságtalan és veszélyes világ túsza voltál, kinyilvánítani Isteni akaratodat a szabadsághoz való jogra, és a saját univerzumod Tudatos Teremtőjévé válni.

Ezt a vázlatot olvasva törekedj arra, hogy elmélyedj a legfontosabb dolgokban, válaszolj meg magadnak a legfőbb kérdéseket – a többi megadatik. Ha valami számodra úgy tűnik,

hogy érthetetlen vagy vitatható, egyszerűen hagyd ki, térj vissza rá később, amikor a teljes kép feltárul előtted, és te (talán többszöri) újraolvasás után elnyered a szükséges tisztánlátást és a saját látásmódodat a kérdésben. Semmiképpen sem tartok igényt arra, hogy a végső igazság legyek számodra, túlságosan tisztelem a szabad választásodat és az akaratodat ahhoz, hogy bármit is rád erőltessek a saját világképemből. Különösen azért, mert az én világképemben minden embernek igaza van a maga igazságában, nincs helyesebb vagy igazabb igazság, csupán mindegyik igazság megteremti a saját valóságát, a saját világát, megtalálva az igazolásához szükséges érveket, és szó szerint megalkotva az azt alátámasztó tényeket. A kérdés nem az, hogy mennyire helyes a te igazságod, a te világképed, hanem az, hogy a te igazságod mennyire tesz boldoggá téged. A gyakorlat az igazság mércéje, és az én gyakorlatom azt mutatja, hogy az én igazságom legalábbis hatékony – boldoggá tett engem és a körülöttem lévő embereket, akikhez, ha szeretnéd, egy napon te is csatlakozhatsz.