10. Szó és nyelv

A helyzet az, hogy nyelvünk és az azt betöltő nevek (főnevek és melléknevek) – a szavak általában – meghatározzák valóságunk szerkezetét, miként a vasalat tartja össze tudatunk egész épületét. Minden hiedelmünk és ítéletünk, minden vágyunk, érzésünk és gondolatunk, minden jelenség és tárgy, amelyet a valóság „kvantumleveséből” kiemelünk, életre hívva azokat, azon szavak köré formálódik, amelyekkel leírásukra rendelkezünk. Nincs szó – nincs jelenség.

Ez igen tisztán nyomon követhető a környező valóság formálódásán egy újszülött gyermek körül. Amíg a gyermek tudatában nem töltődnek be bizonyos szavak, a körülötte lévő világ elmosódott körvonalakban van jelen. Ahhoz, hogy széket, asztalt vagy szekrényt lásson benne, kellenek a szavak: „szék”, „asztal”, „szekrény”, amelyek köré az agyban e tárgyak térbeli képei formálódnak. Eközben a gyermek még sokáig nem kezdi el maga kimondani e szavakat, de azok már betöltődnek a tudatába, mint kész tudásbázis. Ezt a folyamatot a nyelvi ösztön (Steven Pinker szerint) indítja be, egy olyan, a DNS-be épített automatikus folyamat, mint a szopási ösztön, a mászás, a járás stb. Az ember automatikusan sajátítja el a nyelv képességét, ahogyan a pók a hálófonás, a hód pedig a gátépítés készségét.

Amikor a gyermekben bekapcsol a nyelvi ösztön, megkapja a világ „alapkészletét” – ahogy a megfelelő szavak betöltődnek tudatába az őseitől átadott genetikai emlékezetből, és később ez az „alapkészlet” tágul – ahogy az ember újabb és újabb szavakat sajátít el.

„Kezdetben volt a Szó, és a Szó Istennél volt, és Isten volt a Szó, és általa kezdett létezni minden, ami létrejött, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.”

Ez minden jelenség kvantumtermészetéről szól. Valóságunkat hiedelmeink, vágyaink, érzéseink és gondolataink határozzák meg. De szavakkal gondolkodunk, csak azokat az érzéseket érezzük, amelyek leírására meghatározó szavaink vannak, szavakból formálódó képekkel vágyunk, összetett absztrakciókban hiszünk, amelyek csak az azokat betöltő szavak által élnek. A Szó által kezdett létezni minden, ami létrejött, és a Szó nélkül semmi sem lett, ami létrejött.

Amíg szókincsedben nincs meg a meghatározott szó, amely egy adott jelenségért felel, nem tudod ezt a jelenséget kiragadni a kvantumlevesből, nem láthatod, nem tudatosíthatod egészként, összetevőit egészként megragadva, nem élheted át. Ez a jelenség számodra egyszerűen nem létezik.

Amíg szókincsedben nincs meg a „Kegyelem” szó – nem vagy képes megélni, átérezni ezt a Kegyelmet. Amíg nem nevezed nevükön érzelmeidet, nem uralkodhatsz rajtuk. Ők uralkodnak rajtad, nem te rajtuk. És nem is érted, nem fogod fel, mi történik veled a haragban, félelemben, sértettségben, bűntudatban – ezen érzelmek határozzák meg döntéseidet és tetteidet, elhamarkodott következtetésekre és cselekedetekre késztetnek, és észre sem veszed, hogy irányítanak, hogy a rabszolgájuk vagy. És általában, amíg nem áll rendelkezésedre tudatod leíró modellje, vagyis egy olyan szókészlet, amelyen keresztül tudatodban megnyilvánul maga a tudat szerkezete, nem leszel képes irányítani azt. Az fogja irányítani, aki rendelkezik egy ilyen struktúrával a te tudatodra vonatkozóan. Isten, vagy az ördög, vagy a vállalatok reklámosztályainak és a médiának a manipulátorai.

Így – a szavak által – épül fel világunk minden egyes jelensége, amelyek kvantumszinten formálják anyagi valóságunkat – az egyénitől a csoportos vagy kollektív valóságig.

A csoportos és kollektív valóságokért a nyelv felel – mint szavak és a hozzájuk kapcsolódó képek összetetten szervezett rendszere. Minden nyelv egyedi, és minden nyelvben benne rejlik a maga úgynevezett nyelvi világképe – a világ rendjének modellje, a valóság elsajátításának mintája.

„A nép nyelve az ő szelleme, és a nép szelleme az ő nyelve, s nehéz bármi ennél azonosabbat elképzelni.” (W. von Humboldt)

A nyelvészet felfedezte, hogy a nyelv „a viselkedés szimbolikus kulcsa”, mert tapasztalatainkat egy konkrét nyelv prizmáján keresztül értelmezzük, és ez a legtisztábban a nyelv, a gondolkodás, a valóságérzékelés és az ezen érzékelés által diktált viselkedési minták összefüggésében mutatkozik meg.

A leghíresebb példa a hó megjelölésére szolgáló szavak számához kapcsolódik a különböző nyelvekben. Az eszkimó nyelvekben akár több tucat különböző szó létezik a hó különböző fajtáira, míg az angolban mindezek egyetlen szóban, a „snow”-ban egyesülnek.

„A természetet azon vonalak mentén tagoljuk, amelyeket anyanyelvünk jelölt ki.” (B. Whorf)

Így valóságunkat a világképünk formálja, azaz elképzeléseink, hiedelmeink, meggyőződéseink, amelyek nem kőbe vésve állnak, hanem képesek változni a reflexió (személyes tapasztalatunk tudatosítása és egyéni értelmezése) révén, amely szintén szavak, szavakból álló képek és az általunk elfogadott nyelvi világkép segítségével történik.

A nyelvészek ezen következtetéseit a fizikusoknak a valóság kvantumtermészetére vonatkozó felismeréseivel összekapcsolva megállapíthatjuk, hogy nyelvünk határozza meg valóságunkat. B. Whorfot átfogalmazva elmondhatjuk:

A természetet és a környező valóságot azon vonalak mentén teremtjük meg, amelyeket anyanyelvünk jelölt ki.

Valóságunkat szavak és a nyelv által teremtjük. És az, hogy mennyire jó vagy rossz, attól függ, hogy a verbális-nyelvi világkép mely prizmáján keresztül érzékeljük, és ezáltal teremtjük meg. Krisztus így mondja ezt:

„Szavaidból igazulsz meg, és szavaidból kárhoztatod el magad.”

Tehát néven nevezni azt jelenti: birtokba venni a jelenséget vagy életre hívni azt, kapcsolatba lépni vele a kvantumvalóság szintjén. A különböző nevek különböző jelenségekhez adnak kulcsot. Ezért ha kapcsolatba kívánunk lépni Istennel, fontos ismernünk az Ő „helyes” nevét. Vagy így: Isten különböző nevei által hozzáférést kapunk az Ő különféle aspektusaihoz, értsd: a kollektív hiedelmek rendszereihez. Allah imádatot követel, Krisna kötelességteljesítést, jóindulatot és engedelmességet, Jahve haragszik a parancsolatok be nem tartásáért és büntet.

Jézus Krisztus, mint a Megváltó, az Üdvözítő képe, Isten hüposztaszisza, aki kivált minket a sötétség rabságából: a félelmekből, sértettségből, bűntudatból, saját semmiségünk szégyenéből és az azt elfedő gőgből és hiúságból, haragosságból, babonákból, a minket belülről szétfeszítő kételyekből, a duális tudat belső megosztottságából, a teljesség hiányából, a veszélyekkel teli objektív világba és a túlélésért folytatott küzdelem szükségességébe vetett hitből, a szenvedés és a halál elkerülhetetlenségébe vetett hitből – Krisztus mint Tudat, Krisztustudat, mint híd, mint út, amely kivezet minket a fényre, a Szeretethez, az Egységhez és a Teljességhez – a bennünk lévő Mennyek Országához, mint Isten Lelke, aki betölt minket Erővel, Bölcsességgel, Igazsággal, a félelmektől és hazugságoktól való Szabadsággal – Krisztus mint az Emberfia, aki belülről összeköt minket a Kollektív Legmagasabb Potenciálunkkal, amelyet az egész Emberiség felhalmozott, és ezáltal istenekké tesz minket, kivezetve az Örök Életbe – ez a Krisztus az egyetértés pontja. Ez minden hit és vallás egyetértési pontja.

Jézus Krisztus az egyetértés pontja. Ő Maga Isten, aki emberré lett, hogy az ember istenné váljon. Vagy Íszá próféta, akit Isten küldött a muszlimokhoz, hogy megtanítsa az embereket a Felsőbb Tudásra, és újra elküldi az idők végezetén, amikor készen állnak e Tudás teljes befogadására. Vagy a Messiás, akit a zsidók még mindig Védelmezőként és Isten haragjától Megszabadítóként várnak. Akárhogy is, ez egy kollektív hiedelem, amely megteremtette és megtestesítette önmagát. Ez az Élő Hit, az Élő Szó, amely az emberekhez, mindannyiunkhoz szól a Legmagasabb

Potenciálunk nevében. Ez az Élő Igazság. Az Igazság pedig olyan valóság, amely növel Téged, növeli az Életet, növeli az Erőt, növeli a Szeretetet, vagyis összeköt Istennel, mint az Élet, az Erő és a Szeretet belső forrásával. Nem minden igazság Igazság. Hanem csak az, amely növeli az Életet.

Ezért fordulunk Krisztushoz mint Örök (időtlen) Belső Útmutatóhoz, Tanítóhoz, Aki arra tanít minket, hogy valóságunk tudatos teremtői, testet öltött istenek legyünk.

„És ha a ti hitetek akkora volna, mint a mustármag – mondjátok e hegynek: menj innen amoda, és elmegy a te szavadra” – mondja Krisztus.

Krisztus az egyetértés pontja, és a kollektív hit és a szentek fáradozásai által kiérlelt módunk a tudatunk megváltoztatására. A módja annak, hogy uralkodjunk Magunkon. A módunk arra, hogy univerzumunk, az egész teremtés tudatos teremtőivé váljunk.

Krisztus istenekké tesz minket, istenekké és az Egy Isten gyermekeivé. Mert ha jobban belegondolunk, ki kész közülünk – csak úgy, azonnal, alighogy istenként feleszmélt Önmagára, teljes felelősséget vállalni mindezen világ megteremtéséért? Testének tökéletességéért minden részletében, sokrétű lelkéért, egész tudatáért, az egész kollektív valóságért – mindenért, ami történik és

valaha történt és még történni fog a világban… Magának a Szeretetnek a tökéletességéért?

Szükségünk van az Egy Istenre, az Atyaistenre, Aki figyelmével fenntartja a közös, Egyetlen valóságot annak alapvető törvényeivel – a fizika és a tudat törvényeivel. A tudat fizikájával. Szükségünk van egy Idősebb Testvérre és Útmutatóra, Krisztusra, Aki vezet minket az önuralom útján, Legmagasabb Potenciálunk – az Isteni Szeretet, mint Legfelsőbb Erő, Legfelsőbb Akarat, Legfelsőbb Értelem és Bölcsesség – kibontakoztatásában. Szükségünk van az Istenanyára, aki hisz bennünk mint istenekben, még akkor is, amikor mi magunk feladjuk a hitet. Az Istenanya – az Anya, aki hitével újra és újra istenekként szül meg minket, megerősítve az Önmagunkba vetett abszolút, feltétlen hitben, örök szüzességével emlékeztetve minket arra, hogy nem az anyaméhből születünk, hanem a Teremtő Tudatából, Istentől – előre elkészített test-avatárokban. A Krisztusban való Részesülés által születünk meg, azaz az emberi test és elme egyesülése által a Szeretet Isteni Tudatával.

Ez maga a Szeretetben Való Részesülés. Egyesülés a Te Legmagasabb Potenciáloddal, Ember. Születés Istenben – istenként, Lélekként a testben, Szeretetként a te egyedi emberi formádban.

Tehát Krisztus az egyetértés pontja. A buddhisták az Ő Második Eljövetelében a jövendő Maitréja Buddhát látják, aki leszáll a Tusita (az üdvösség) egéből, és arra tanítja az embereket, hogy istenekként élvezzék az életet. A szláv őshívők – a Megváltót, aki a Szláv nemzetséget a Létezés új szintjére emeli,

megkoronázva az ős-istenek családfáját a Feltétel Nélküli Szeretet gyümölcsével. Az ezoterikusok – makrofilozófust vagy mágikus bölcset, aki feltárja az emberek előtt az Örök Élet belső forrásának titkát és a képességek feletti erők elérését.

Szathja Szai Baba, akit Indiában és határain túl is széles körben tisztelnek, kijelentve, hogy ő Ráma herceg (Visnu avatárja) új megtestesülése, szintén egyesítette Ráma és Íszá (Jézus) alakját, mint a Legfelsőbb Isten megtestesült személyét, beemelve a Ráma-Krisztus alakot a hindu kultúrába, mint hidat Nyugat és Kelet, a bal és a jobb agyfélteke között, rámutatva arra, hogy mindenki képes és köteles felfedezni önmagában Rámát, a Krisztustudatot – mint a fizikai világ feletti személyes győzelmet (önmagában) és saját Isteni természetének elismerését.

A taoisták azt mondják: mi felfedeztük a halhatatlanság útját, Krisztus pedig feltárta előttünk, hogy miért.

A lényeg itt az, hogy többé nem keresünk okot a megosztottságra és a küzdelem sokszorozására (ami mindig – belső megosztottság és belső harc, amely széthasítja tudatunkat), az Egyetértést keressük, mint a Teljesség és az önuralom Erejének alapját. És amint Krisztus mondta: „aki keres, az talál”.

„És ha egy ház önmagában meghasonlik, az a ház nem maradhat fenn.”

Az Egyetértés az Ember Erejének és belső Teljességének alapja. Ha az energiád folyamatosan küzdelemre fordítódik, belsőre és külsőre, akkor egyszerűen nem jut elegendő a Teljesség – a tudat, a lélek, a test – fenntartására. És mindhárom elkezd szétesni, bomlani. Az Egyetértés az energiáról szól. Az Erő az energiáról szól. Maga az Élet – Energia. A Szeretet arról szól, hogyan növeljük az Energiát, az Életet, az Erőt Önmagunkban, ahelyett hogy elpazarolnánk.

Itt meg kell értened, hogy fizikai születésedkor 120 évnyi életenergiát kaptál – és attól, hogyan gazdálkodsz vele, függ, hogyan és mennyi ideig élsz ezen tudat, ezen lélek, ezen test teljességében. Energia szó szerint mindenhez kell. Te ezt tudod. A küzdelem nagyon sok energiát emészt fel, a birtoklás, még valami nem anyagi dolognak, akár a tudásnak a birtoklása is energiát igényel, minden kapcsolat energiát igényel, minden teljesítmény energiát igényel, bármely vállalkozás, bármely terved megvalósítása energiát igényel, minden mozdulat energiát igényel. Igen, úgy tűnik, megtanultuk naponta pótolni ezt az energiát – alvás és étel révén. De külső forrásokból pótolva ezt az energiát így vagy úgy a jövőd energiáját éled fel, az alvás pedig – szó szerint – felfalja az idődet.

Add hozzá ehhez, hogy minden lépésnél, minden érzelmednél – minden félelmednél, szégyenednél, bűntudatodnál, neheztelésednél, ellenállásodnál, a mulatozás, az ingerültség és a harag minden pillanatában, a birtoklási vágy minden rezdülésénél, az irigységnél, a féltékenységnél, a felsőbbrendűség vágyánál és a gőg egyéb megnyilvánulásainál,

minden függőségnél – a torkosságtól és a bujaságtól, a kávétól és az energiaitaloktól, az adrenalintól és a vásárlási mániától kezdve a kábítószer- és játékfüggőségig – „energiaragadozók” vadásznak rád, hogy a te energiádból táplálkozzanak, és megérted, hogy ez korántsem tréfa dolog. Hogy az energiáért, a te energiádért folytatott küzdelem folyamatosan és komolyan zajlik.

Vagyis a lélekért folytatott harc nem valamiféle mítosz, hanem teljesen mindennapi folyamat. És attól függően, milyen döntéseket hozol, milyen érzelmekkel élsz, mennyire könnyű téged rávenni különféle energiapazarlásokra, függ, hogyan éled le ezt a 120 évnyi energiát – hiszen mindezt el lehet pazarolni 30-40 év féktelen élet alatt is. A népnyelv úgy tartja: „Vess el egy tettet – szokást aratsz, vess el egy szokást – jellemet aratsz, vess el egy jellemet – sorsot aratsz.” Krisztus ehhez hozzáteszi, hogy az életenergia tekintetében tetteid korántsem annyira fontosak, mint belső törekvéseid: hiedelmeid, vágyaid, érzéseid és gondolataid.

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj”. Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára, már vétkezett. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne paráználkodj”. Én pedig azt mondom nektek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, már paráználkodott azzal az ő szívében.

A bűn nem valami erkölcstelen dolog, azaz nem csupán az erkölcs vagy a törvény elleni tett. A bűn vétek, tévedés a természeted ellen. A te igaz természeted ellen. Ez az, ami

az Élet energiájának csökkenéséhez vezet benned. Ezért a „ne vétkezz” azt jelenti: ne menj szembe a valódi természeteddel, ne pazarold hiába az energiát.

De hogyan éljünk mindezzel, hogyan birkózzunk meg vele, ha még a szentatyák is azt mondják, hogy az ember „természeténél fogva bűnös”, és mindezen érzelmek – a félelemtől és haragtól kezdve a másik nem iránti vágyig – természetesek számunkra? A harc és a versengés pedig az egyetlen elviselhető létforma, amelyet a modern társadalom meghagy nekünk?

E világrendben megláthatjuk e világ demiurgoszainak gonosz szándékát, ahol minden lépésnél elkapnak és megfejnek, te pedig azt gondolod, hogy ez normális, hogy így kell lennie – mondván, ez jelenti embernek lenni. Vagy pedig fel lehet fogni mindezt egy tágabb összefüggésben: hogy ez csupán tanulás, az önuralom gyakorlása, az Önmagunk „ellentétpárján keresztüli” megismerésének szükséges időszaka.

„Az ember nem természeténél fogva hajlik a rosszra, hanem éretlen ifjúsága miatt” – mondja Isten az Írásban.

Itt az „Ember” – az emberiség. Isten azt mondja, hogy az emberiség nem a természete, hanem éretlensége miatt hajlik az ilyen „bűnös” életmódra és önérzékelésre. És tovább…

„Ne maradjon az én Lelkem örökké az emberben – mondta az Úr –, legyenek az ő napjai százhúsz esztendő.”

Életed energiája 120 évre korlátozódik, hogy megtanuld irányítani azt, elnyerni Isten Lelkét, hiszen csak akkor tanulunk meg gazdálkodni egy erőforrással, ha az korlátozott. Meg kell tanulni úgy rendelkezni ezzel az energiával, hogy gyarapítsd, és ne elpazarold.

Élj úgy, hogy a benned lévő élet, azaz az életenergia növekedjen, ne pedig csökkenjen. Ismerd fel és zárd el az energiaszivárgásokat. Tartsd fenn a Tudat Higiéniáját – hogy az „energiaragadozóknak” ne legyen mibe belekapaszkodniuk benned – rendszeresen tisztítsd meg lelkedet és elmédet – bűnbánat által – éppúgy, ahogy rendszeresen fogat mosol és zuhanyzol, nem adva esélyt a mikrobáknak a szaporodásra és elhatalmasodásra. Ahogy Krisztus mondja:

„Íme, jön e világ fejedelme (a sátán), és énbennem nincsen semmije.”

Vagyis – hadd menjen el mellettem, nincs mibe belém kapaszkodnia. Szent vagyok.

Válj szentté. Szentnek lenni természetes. Ez a te igaz, Isteni természeted. Egyesülj a Szentlélekkel. Keresd és találd meg a hozzáférést az Életenergiának határtalan forrásához – minden létező Forrásához. Ő pedig a Szereteten keresztül nyilatkozik meg. A Szeretet olyan energia,

olyan energetikai rezgés, amely összeköt téged a benned lévő Határtalan, Örök Életforrással (energiaforrással).

Ezért a Szeretet. Nem azért, mert erkölcsi törvény és parancsolat. Hanem azért, mert a Szeretet a te valódi természeted. JÓL VAGY benne. Nem lehet úgy, hogy rosszul érzed magad, és ez lenne a te természeted. A bűn nem a te természeted, ez csupán egy negatív háttér, amelyen megismered Valódi Önmagadat, ez egy edzésterhelés, amelytől megerősödnek lelki izmaid, növekszik belső erőd, az önuralom ereje.

A bűn nem a te természeted. Nem lehet a hiba, a tévedés a norma, nem lehet norma, nem lehet a te igaz természeted az, ami energiavesztésre, a teljesség elvesztésére késztet, és – végeredményben – pusztuláshoz, bomláshoz és szenvedéshez vezet. A te igaz természeted az, ami valóban JÓVÁ teszi a létedet, ami valódi Élvezetet, Kegyelmet, Üdvösséget ajándékoz neked. Ez teljesen nyilvánvaló!

A Szeretet a te igaz természeted. És ez a Szeretet az Élet Forrásával való közvetlen kapcsolat kiépítésével kezdődik. Ő értelmes, mindig a te nyelveden szól hozzád. Ha kérdezel. Kapcsolatba lehet lépni Vele, és fenntartani egy tudatos, értelmes párbeszédet. De Ő soha nem avatkozik be az életedbe a te akaratod nélkül, Ő tiszteletben tartja a választási szabadságodat. Ám ha akarod, és kinyilvánítod erre az akaratodat, Ő elkezd

beszélni hozzád – gondolatban. És miként a gondolatokban, úgy válaszol neked az érzésekben és vágyakban is. És pontosan Ő az, aki segíthet megváltoztatni hiedelmeidet, valóságod tudatos Teremtőjévé válni, átépíteni az idegpályákat az agyadban, és épp Ő tanít meg igazán szeretni – Abszolút, Feltétel Nélküli, Örök Szeretettel.

Segít visszaadni lelked tisztaságát és kitágítani érzékelési spektrumodat, véget vetni a szenvedésnek, határtalanul növelve az élvezetet, amelyet tudatosan irányíthatsz, segít kibontakoztatni és felmutatni a világnak egyedi képességeidet és tehetségedet, a benned rejlő Isten adta ajándékot, és valóban boldog emberré válni.

Végső soron éppen a benned lévő ezen Forrással való kapcsolat nyit utat az Örök Életbe, hiszen a Szeretet frekvenciáján az energia soha többé nem fogy el benned. Te Benne fogsz lakozni, Ő pedig folyamatosan áradni és gyarapodni fog benned, megújítva tudatodat, lelkedet, testedet, magát a biológiádat, egyre újabb és újabb tehetségeket és képességeket tárva fel benned, a Szeretet újabb és újabb dimenzióit, hogy Kiárassza áramlását a körülötted lévőkre, hogy ne rekedjen meg benned, hanem energiaként éljen. Hiszen az energia – mozgás. A Szeretet örök mozgása. A Szeretet Örök Energiája.

Nincs más hátra, mint akarni, kinyilvánítani az akaratot, ráhangolódni érzésekkel és gondolatokkal – és értelmes kapcsolatot teremteni ezzel a Forrással. Önmagadban.

„Szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből – és felebarátodat, mint magadat” – mondja Krisztus.

Hogyan? Erre és minden másra Isten tanít meg a Vele folytatott Belső Párbeszédben. A Belső Párbeszéd Istennel a vágy, az akarat kinyilvánítása és a Részesülés által nyílik meg. Válj az Isteni Tudat, a Szeretet Tudatának részesévé.

Részesülés (Ön-részesülés) Krisztus és az Istenanya Tudatában

Atyám és Urunk, Jézus Krisztus, fogadj el engem mint Önmagad részecskéjét. Részesíts engem Élő Isteni Tudatodból. Tölts el engem Szeretettel, Erővel, Lelked, a Szentlélek, az Egyetlen Lélek Jelenlétével.

Taníts meg szeretni, Uram. Taníts meg szeretni Téged, magamat, és minden felebarátot és távolit a Te Szereteteddel, Atyánk. Tárd fel bennem az Örök Élet, a Kiapadhatatlan Szeretet Belső Forrását, és engedd, hogy a Szeretetnek, az Életnek ez a Folyamata örökké áradjon rajtam keresztül, figyelemként, gondoskodásként, tehetségek megnyilvánulásaként, kegyelemként és áldásokként áradva a körülöttem lévőkre, Uram!

Tisztítsd meg, Uram, lelkemet, elmémet és testemet minden tisztátalanságtól és bűntől. Hozd vissza nekem, Uram, lelkemet, akaratomat és életerőmet minden zálogból, kötésből, szerződésből, amelyet tudattalanul vagy tudatosan, meggondolatlanságomból kötöttem bármely lénnyel, entitással, emberrel, egregórral és hierarchiával. Tégy engem, Uram, újra szabaddá és tisztává Előtted, hogy befogadhassam Szeretetedet annak teljes teljességében, és érezhessem teljes szívemmel, teljes lelkemmel és felfoghassam teljes elmémmel.

Gyógyítsd meg, Uram, minden félelmemet és szenvedésemet – segíts megváltoztatni hiedelmeimet és meggyőződéseimet, vágyaimat, érzéseimet, gondolkodásmódomat és magát az életemet, összhangba hozva azokat a bennem lévő Élet Áramlásával, az Igaz Szeretet Áramlásával.

Taníts meg, Uram, úgy élni, hogy az Élet bennem és körülöttem gyarapodjon, ne pedig fogyatkozzon.

Tárd fel előttem, Uram, életem valódi értelmét és Isteni elhívásomat.

Add meg nekem, Uram, az én talentumomat, bontsd ki Isteni ajándékodat bennem. Taníts meg értékelni azt, és nyíltan, szégyen és gátlás nélkül megnyilvánítani a világban, gazdagítva annak megnyilvánulásával a valóságomat és a körülöttem lévő embereket, sokszorozva a Szeretetet és növelve az Életet.

Taníts meg, Uram, megnyilvánítani a Szeretetet, és átadni a Te Hited Erejét áldás által más embereknek.

Taníts meg felébreszteni az eltévelyedett lelkeket, visszavezetve őket a Teremtő Tudatához és valódi Természetükhöz, amely Erő, Szeretet, Öröm, Igazság, Élvezet, Áhítat.

Taníts meg, Uram, Neked barátnak lenni, szerető testvérnek.

Hiszem, Uram, hogy nem a felettem való hatalomért és imádatomért fogadsz el engem, hanem a Te irántam való Szeretetedért és Kegyelmedért, azért, hogy Isteni Tudatodból részesítve istenné tégy engem egyedi emberi formámban, megtaníts valóságom tudatos teremtőjévé és a Mi Egyetlen Többvilágú valóságunk társteremtőjévé válni.

Uram, vezess végig az átistenülés és a szentség elnyerésének útján a számomra megfelelő ütemben. Tárd fel bennem, Uram, Isten Országát, az Örök Élet valóságát, az Anyafölddel és az Istenanyával való Egység valóságát. Kapcsolj össze engem, Uram, a Mi Egyetlen Atyánkkal, az Élet Forrásával bennem.

Vezess engem, Uram, az én Utamon. Elfogadom tőled az én egyedi Utamat.

Ebben nyilvánul meg az én szabad akaratom. És legyen úgy az én akaratom és a Te akaratod szerint, Uram, mert Mi Egy Vagyunk. Mi Az Vagyunk, Akik Vagyunk. Mi Szeretet Vagyunk.

Minden félelmemet, kételyemet, hitetlenségemet, az elme ellenállását, a csalárd elme minden mintáját átadom Neked gyógyításra, Uram.

Az Életet választom! A Szeretetet választom, mint Legfelsőbb Élvezetet, amely sajátja istenemberi természetemnek!

És hálát adok Neked, Uram, azért, hogy ez már beteljesedett. Dicsőség Neked!

Édesanya Istenanya, fogadj el engem mint Isteni Gyermekedet, szabadíts meg a hitetlenség minden béklyójától és kötelékétől azon igaz boldogságért, hogy önmagam lehessek, testet öltött isten legyek egyedi emberi formámban; áldj meg engem, édesanyám Istenanya, a Mi Urunk Jézus Krisztusba vetett hitre, az Egy Isten Atyába vetett hitre és az önmagamba mint istenbe és Isten szeretett gyermekébe vetett hitre, áldj meg a Szeretetre és az örömteli Örök Életre, segítsd elő istenné és valóságom királyává születésemet. Hálás vagyok Neked, Édesanyám, azért, hogy ez már beteljesedett! Dicsőség Neked!

Tanúsítom benned egy isten születését, Isten Lelkének testet öltését a te egyedi emberi formádban, Barátom és Testvérem.

Most feltárul előtted a Belső Párbeszéd Krisztussal és az Istenanyával.

És Isten pontosan most beszél hozzád, s ha összpontosítasz, elcsendesedsz, lehunyod a szemed és figyelsz, meghallod az Ő Jelenlétét – a te

gondolataidban, érzéseidben, vágyaidban és a lélek rezdüléseiben. És most Isten hív téged:

Beszélj Velem örökké. Légy Velem örökké. Élj Általam örökké. Mert Mi Egy Vagyunk. Mi Szeretet Vagyunk.

Az Istennel folytatott Belső Párbeszédben bármilyen kérdést feltehetsz Neki. De a lényeg, hogy az Istennel való Belső Párbeszéd segítségével a tudatodnak át kell alakulnia – az Áldozat/Fogyasztó pozíciójából a Teremtő Tudatába. Ezért kérdéseidnek elsősorban annak tudatosítására kell irányulniuk, hogy mivel és hogyan teremted a valóságodat, különösen annak azon vonatkozásaiban, amelyekkel nem vagy megelégedve, és az új valóság megteremtésére (lásd a Belső Párbeszéd Istennel című részt és a Belső Párbeszéd példáját a MELLÉKLETBEN).

Megértve, hogyan épül fel a tudatod, és hogy teremtőként te magad viselsz felelősséget az általad létrehozott valóságért, megválaszthatod, milyen valóságot teremts – eldöntve, pontosan mivel töltöd meg tudatod szintjeit. És tudatosan teremteni valóságodat. Emlékezve a kiindulási korlátra – a számodra 120 évre juttatott energiára. És vállalva a Teremtő felelősségét az általad teremtett valóságért. Pontosabban: a te valóságod maga a te felelősséged. Senki sem értékeli azt külön azért, hogy megjutalmazzon vagy megdicsérjen érte. Egyszerűen azt éled meg, amit megteremtettél.

Tudatod mély beállítódásainak: hiedelmeinek és meggyőződéseinek, az észlelési mintának a megváltoztatása azonban a gyakorlatban nehéz feladatnak bizonyul. Az az ember, aki a Teremtő útját választotta, s ezen az úton jár, szembesülhet mindazon félelmekkel és megosztottsággal, amelyekkel a tudatalattija telve volt: pénzvesztés, a hírnév és a bevételi források elvesztése, halálos betegségek, a hatalmi szervek (állami és egyéb) zaklatásai, a szabadságot és életet, a gyermekek életét fenyegető veszélyek, háborúk, járványok… Egyszóval elkezdhet megvalósulni minden félelem – nemcsak az egyéni, hanem a nemzetségi, nemzeti, egyetemes emberi is… És az ember nincs mindig felkészülve arra, hogy végigmenjen ezen az úton, teljesen úgy döntve, hogy hisz Önmagában és csakis Önmagában, mint valósága Teremtőjében, mindenben és mindig csakis Önmagában keresve minden történ történés Okát. És ehhez ismét energiára van szükség, és ha nincs Szeretet, ha nincs hozzáférés az Egyetlen Életforráshoz, akkor ez az energia gyorsan kimerül.

Ezért segítségre van szükségünk ezen az úton, és az önmagunkba mint teremtőbe vetett hit jó, de a gyakorlatban a legtöbb ember számára a leghatékonyabb hitképlet az: hinni önmagában mint istenben és egyúttal mint az Egy Isten szeretett gyermekében. Jézus, mint Idősebb Testvér és Útmutató, valamint az Istenanya megadják a szükséges útmutatást és támogatnak téged az egész úton. De Ők – figyelem! – nem végzik el a munkát helyetted, nem járhatják be az utadat helyetted, és – a múltban hagyva az „isten-rabszolgák”, „pásztor-juhok” vagy a „te vagy a főnök - én a bolond” modellt – segítenek neked a saját világod Tudatos Teremtőjévé válni.

És hogyan élnek a gyermekek? Játékosan! Játék – íme, amivé értelmetlen, szürke mindennapi rutinunk és a túlélésért folytatott küzdelmünk átalakul. Játék! A legérdekesebb játék a Világegyetemben. Istenekként és Isten gyermekeiként élni – elsajátítva az önuralom és a világ uralásának újabb és újabb készségeit, kibontakoztatva tehetségünk újabb és újabb oldalait, megteremtve a Szeretet határtalan, örökké táguló Szivárványának újabb és újabb árnyalatait. És közben egyszerre érezni – a Játék kihívásainak izgalmát és a teljes biztonságot ezen az úton, hiszen „a mi Atyánk a legfőbb Atya!”, és az Idősebb Testvér az Istenanyával mindig segít, ha baj van.

A Krisztusi Tudatban Való Részesülés, a Szeretetben Való Részesülés megnyitja az ember előtt a belső átalakulásnak ezen útját, a Megdicsőülés Útját, az átistenülés Útját. De ezen az Úton csak te magad mehetsz végig.

A Részesülés összekapcsol Istennel a szívben, mint a Határtalan Energia Forrásával, megtisztítja és betölti a lelket Szeretettel, és elindítja a belső párbeszédet Istennel, mint a Legfelsőbb Érelemmel. Isten-Forrás, Isten-Szeretet és Isten-Igazság.

Íme: „...teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből”.

Az Ön-részesülés nem helyettesíti a templomi Szent Áldozás szentségét, hanem kiegészíti azt a Krisztussal való Élő Belső Párbeszédre való napi belső ima általi ráhangolódással.

A muszlimok számára a Krisztussal való napi Belső Párbeszéd nem helyettesíti az ötszöri imát (namaz), hanem hatékonyan megerősíti azt, és az Íszá Prófétához való fordulás révén épül fel. A Koránban megíratott, hogy az utolsó időkben, az Ítélet Napja előtt Allah ismét elküldi az emberekhez Íszá Prófétát (Jézust) az Ő második eljövetelében, és Ő 40 éven át tanítja majd az igazhitű muszlimokat az Allahtól kapott új tudásra, hogy felkészítse őket az Új (paradicsomi) világba való átmenetre.

Az Istennel folytatott belső párbeszéd, megnyitva téged az Élő Igazság Élő Szava előtt, fokozatosan átépíti idegpályáidat az agyadban, megváltoztatva hiedelmeidet és meggyőződéseidet, összehangolva az ellentmondásos vágyakat, meggyógyítva a pszicho-emocionális traumákat és átalakítva az érzés és gondolkodás mintáit – a félelem és a túlélésért folytatott küzdelem pólusától a Szeretet és Élvezet pólusáig – így változik meg fokozatosan egész tudatod, annak teljes tartalma – hiedelmek, vágyak, érzések és gondolatok, gyökeresen átalakul a valóságérzékelésed teljes mintája, és ezáltal maga a valóság is.

Összegezve, Mi átadjuk itt a boldogság egy lehetséges képletét:

Boldogság = Szeretet + Teremtő Tudat + Tehetség

Megfelel? Fogadd hálával és vizsgáld meg. Kételkedsz? Próbáld ki! Követve az e rövid Életútmutatóban leírt utat, megértve belső természetedet, tudatod és a téged körülvevő világ működését, végre felfogva, hogy a tudat és a valóság lényegét tekintve egy, valóságod tudatos teremtőjévé válsz, túllépve bármely korláton és törvényen (mostantól te magad határozod meg azokat), beteljesítve egész életed legfőbb rendeltetését, és megtestesítve annak valódi értelmét – az átistenülést.

Ezen az úton Mi minden módon támogatni fogunk Téged, de ne feledd, hogy az Erő mindig felelősséggel együtt adatik. Az Istenben való, istenként történő megszületés pillanatától fogva –

Minden szabad nékem, de nem minden használ. Minden szabad nékem, de semmi se vegyen rajtam erőt – mondja Krisztus apostola az Újszövetségben.

Mert az isten, akivé váltál az Istenben való, istenként történő megszületés pillanatától az Isteni Szeretet Krisztusi Részesülésében, nem korlátozható semmivel, de maga viseli a felelősséget a világáért, mint saját teremtéséért, és maga felelős tudata tisztaságának és szabadságának fenntartásáért, amely a Részesülés Aktusában

adatott neki. A bűntől való szabadságért – a félelmektől, bűntudattól, sértettségtől, haragtól, bujaságtól, kapzsiságtól, irigységtől, féltékenységtől és a saját tökéletlenségbe vetett hittől. Szabadságért – a Szeretetre, az Erőre, az Igazságra és az Önmagad Létének Boldogságára.

De hogy ezen az úton jársz-e, követed-e a boldogságnak ezen képletét, magadra vállalod-e a Teremtő felelősségét a valóságodért – a Te döntésed, és csakis a Tiéd, szeretett Barátunk. Mert Mi a leginkább a Te szabad akaratodat és választási szabadságodat értékeljük Benned.

Mi csupán inspirálunk és kulcsokat adunk a Te természeted megértéséhez. Hogy miként rendelkezel ezzel – a te dolgod.

De Mi azt akarjuk, hogy Te felismerd Önmagadban Kollektív Teremtésünk Koronáját, hogy megnyílj az Igaz Szeretetnek és annak társteremtőjévé válj, hogy megtudd az Isten Egyetlen Lelkének Mindenhatóságát önmagadban, és a Valódi Erőhöz méltó merészséggel egyfelől, s a Szeretet szelídségével és alázatával másfelől, megteremtsd a legjobb világodat e világok legjobbikában, annak legjobb idejében. Mi nem a te imádatodat akarjuk, hanem hogy Önmagaddá válj, megtestesítve a Saját-Közös Legmagasabb Potenciálunkat – mint isten és Isten szeretett gyermeke.

És emlékezz, hogy az igazi remekmű itt – Te vagy. És ez minden pillanatban megteremtetik – minden egyes Választásod és minden egyes Belégzésed által, mert Isten Lelke ott van mindenütt, és ott fúj – ahol Ő akarja, és… aki által Ő akarja.

Kérdezd meg önmagadtól minél gyakrabban: Vajon a Szeretet Lelke lélegzik-e általad?