2 KORINTUSI 6

1Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.

2Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt van a kegyelem ideje, íme itt van az üdvösség napja!“

3Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák,

4hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,

5vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben,

6tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,

7igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében,

8dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak,

9mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek,

10mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.

11Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.

12Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk!

13Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!

14Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz?

15Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez?

16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“

17Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket.

18És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.