Hála a lélegzetért a különböző hagyományokban
Egymástól távol, évszázadok különbséggel írták, mégis ugyanazt mondják.
Egy téma, sok könyv
A szent szövegek sok mindenben nem értenek egyet. Különböző évszázadokban, különböző nyelveken írták őket olyan emberek, akik soha nem találkoztak, és szinte mindenen vitatkoztak volna.
Egy apró ponton azonban szokatlan pontossággal egybevágnak: a lélegzet adott, nem kiérdemelt, és a helyes válasz rá a köszönet.
A Zsoltárok
A Zsoltárok könyve, az utolsó zsoltár legutolsó sora, a lélegzettel végződik: „Minden, ami lélegzik, dicsérje az URat.” Nem mindaz, ami igaz vagy méltó, vagy megértett valamit. Mindaz, ami lélegzik.
Ez a lehető legtágabb meghívás. Az egyetlen feltétel, amelyet szab, olyan, amelyet egyetlen élő ember sem hagy teljesítetlenül.
Jób könyve
Elihú világosan kimondja: „Isten Lelke teremtett engem, és a Mindenható lehelete ad nekem életet.” Ezeket a szavakat Jóbnak mondja, annak az embernek, aki a katasztrófa kellős közepén van, és szinte mindent elveszített, és éppen ezért hasznosak.
A lélegzetért mondott köszönethez nem kell jó év. Ez a hála egyetlen formája, amely egy élet legrosszabb napján is elérhető.
A Korán
A Korán újra és újra visszatér a hálához – a shukrhoz –, mint a teremtmény természetes tartásához az Adóval szemben. A hálátlanságot nem udvariatlanságként kezeli, hanem a vakság egy fajtájaként: nem látni, ami világosan ott van.
A Bhagavad-gíta
A Gíta a lélegzetről mint a testet és az életet összetartó szálról beszél, a rá való figyelemről pedig mint útról vissza ahhoz, ami valóságos. Azokban a részeiben, ahol arról szól, hogyan kell eljárni, a lélegzet nem metafora: a legközelebbi elérhető bizonyíték arra, hogy az élet folyamatosan adatik, nem egyszer.
Miért számít az egyetértés
Az emberek gyakran azt hiszik, hogy ami a hagyományok között közös, az csak felhígított dolog lehet, a legkisebb közös nevező. Itt épp fordítva van: ez nem a legkevesebb, amit az egyes hagyományok mondanak, hanem az egyik legerősebb dolog, amit mindegyikük mond.
És ennek kézzelfogható következménye van. Ha a lélegzet ajándék mindezekben a könyvekben, akkor egy perc köszönet érte senkitől sem kéri, hogy elhagyja a saját hagyományát, és senkinek sem kell úgy tennie, mintha egyetértene valaki mással ahhoz, hogy részt vegyen.
Mit kezdj vele
A saját órád szerint 11:11-kor állj meg hatvan másodpercre, és tudatosan mondj köszönetet Istennek a lélegzetedért: a saját szavaiddal, azon a néven, ahogy te nevezed Őt.
A WEBREATH-en a szent szövegek teljes terjedelmükben ott vannak, sok nyelven, ha egyetlen sornál tovább szeretnél olvasni.
Cikk megosztása
Egy perc, a te időd szerint 11:11-kor.
Lélegezz, és tudatosan mondj köszönetet Istennek a kapott lélegzetért. Ingyenes, 77 nyelven, nem kell semmit telepíteni.
Kérdések, amelyeket az emberek feltesznek
Mit mond a Biblia a lélegzetért való háláról?
A 150. zsoltár „Minden, ami lélegzik, dicsérje az URat” szavakkal zárja a zsoltárok könyvét, Jób 33:4 pedig így szól: „A Mindenható lehelete ad nekem életet.” Mindkettő adottnak tekinti a lélegzetet, nem birtokoltnak, és a köszönetet a megfelelő válasznak.
A különböző hagyományok tényleg egyetértenek ebben?
Ebben a szűk pontban igen. A Zsoltárok, a Korán, Jób és a Gíta egymástól függetlenül íródtak, és sok mindenben eltérnek, de mindegyik ajándéknak tekinti a lélegzetet, és a hálát illő válasznak rá.
El kell olvasnom a szent könyveket a részvételhez?
Nem. A perc hatvan másodpercnyi tudatos köszönetet kér a saját szavaiddal. A szövegek azoknak vannak ott, akik tovább szeretnének menni, teljes terjedelmükben és sok nyelven.