Milyen világot szeretnénk a gyerekeinknek?

A kép, amelyet magunkban hordunk

Képzeld el a világot, amelyet egy gyerekre szeretnél hagyni. A legtöbben valami ehhez hasonlót látnak: élő erdőket, olyan csendes városokat, ahol madarakat lehet hallani, és utcákat, ahol egy gyerek félelem nélkül sétálhat. Vegyük a 2040-es évet a láthatár egyik pontjának. Ez nem ígéret és nem előrejelzés. Senki sem tudja, mit hoz az az év. Ez egy kép, és a kép segít választani, merre induljunk.

Ez a cikk erről az irányról szól. Nem azt mondja, hogy a világ egy bizonyos dátumra megváltozik. Arra hív, hogy tedd fel a kérdést, amely nagynak hangzik, de kiderül, hogy személyes: milyen világot szeretnénk a gyerekeinknek, és mi az az egy dolog, amit ma megtehetek érte?

Élő erdők, csendes városok, biztonságos gyerekek

Vegyük végig a képet részenként. Az élő erdők az elsők, mert az erdők közel vannak a lélegzetünkhöz. Az óceánok a Föld oxigénjének nagyon nagy részét adják, gyakran nagyjából a felére teszik. A többi az erdőkből, a füves tájakról és más növényekből jön. Minden lélegzet, amelyet egy gyerek vesz, hordoz valamennyit ebből a munkából. Az élő bolygó nem elvont kívánság. Ez a levegő egy gyerek tüdejében.

A csendes városok a másodikak. A csend nemcsak a zaj hiánya. Hely, ahol az embereknek van idejük észrevenni egymást. A biztonság a harmadik. Ezt a legegyszerűbb kimondani, és a legnehezebb megépíteni. Sokan úgy érzik, a gyerek ott van jobban nyugalomban, ahol a felnőttek nemcsak a saját gyerekeikre vigyáznak, hanem egymásra is.

Honnan jön egy ilyen világ

Egy ilyen világot nem hoz el egyetlen döntés egyetlen napon. Apró dolgokból áll össze, amelyeket az emberek újra meg újra megtesznek: hogyan beszélünk a szomszéddal, miért mondunk köszönetet, hová helyezzük a figyelmünket. Az a világ abból épül, amit nap mint nap teszünk.

Nagyjából 8 milliárdan vagyunk a Földön. Bármely két ember DNS-ének nagyjából 99,9 százaléka közös, ezt a genomintézetek széles körben hangoztatják. A levegő is közös. A szelek folyamatosan keverik a légkört, így a levegő, amelyet ma belélegzel, nemrég még egy másik kontinens felett lehetett. A bolygó túloldalán élő gyerek és a saját gyereked, unokahúgod vagy a szomszéd fia ugyanabból az égboltból lélegzik.

Íme néhány apró lépés a kezdéshez:

• Mondj köszönetet a lélegzetedért naponta egyszer.
• Tölts egy nyugodt percet egy gyerekkel, képernyők nélkül.
• Vegyél észre egy fát az utcádban, és állj meg mellette egy pillanatra.

Miért a hálával kezdjük

Jogos a kérdés, mi köze van egy percnyi lélegzésnek az erdőkhöz és a gyerekekhez. Semmi, ha azt várjuk tőle, hogy fákat ültessen. Valami, ha azt kérdezzük, mit ad annak, aki átéli. Emmons és McCullough 2003-as, a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban megjelent vizsgálatában azok, akik rendszeresen leírták, miért hálásak, gyakrabban számoltak be arról, hogy jobban érzik magukat, mint a kontrollcsoportok. Szerény eredmény, és nem ígérünk többet annál, amit mutat.

Sokan hiszik, hogy a lélegzetért érzett hála lassan gondoskodássá válik azok iránt a helyek iránt, ahonnan a lélegzet jön. Ez nem bizonyított törvény. Remény, és józan ok a kipróbálásra.

A gyerekeknek szánt világ irány, nem előrejelzés. Azzal haladunk felé, amit ma teszünk.